Egy helyi középiskolába járok minden nap, egy végzős osztállyal. Az iskola magyar alapítású, de már senki nem magyar. Ellenben a magyar zászló kint van az iskolában és az ünnepségek elején eljátszák a Himnuszt, bár senki se énekli.
A legfeltűnőbb különbség a magyar iskolákkal szemben a diák-tanár viszony. A gyerekek gyakran puszival köszönnek a tanároknak, sokat viccelődnek és vitatkoznak az órákon. Kevésbé szigorú a rendszer, nincsenek olyan keretek, mint pl. köszönés az óra elején, jelentés stb. Ez egy részről pozitív, mert szerintem sokkal inspirálóbb ez a tanári jelenlét, mert nagyon látszik, hogy szeretik a munkájukat és a diákokat. Másrészről viszont sokszor tiszteletlenek a gyerekek, egymással is. Gyakran van holtidő az órán, mert mondjuk a tanár beszélget pár percet valakivel, az óra áll, a többiek meg csinálnak, amit akarnak. Úgy járnak mosdóba óra közben, mint nálunk az alsósok.
Az iskolák helyzete (ahogy én látom) sokkal rosszabb, mint nálunk. Aki teheti, magániskolába járatja a gyerekét, mert az állami intézmények brutális állapotban vannak. Én is egy magániskolába járok, de az épület egy átlagos otthoni iskolához képest lepukkant. Nincs fűtés, hetekig 7-10 fokos teremben ültünk és ez mindenkinek természetes volt, mint ahogy az is, hogy az ebédet az udvaron ülve fogyasztjuk el, mindneki, amit visz otthonról. Nem tud egyszerre két osztály járni az évfolyamra, ezért az egyik osztálynak délelőtt, a másiknak délután vannak az órái. Van egyenruha, plusz egy tesi ruha. Hidegben (egész télen) a gyerekek a tesi ruhában járnak iskolába - és abban is tornáznak. Persze ez nem mindenhol van így, vannak jobb és rosszabb helyzetű iskolák, de egyáltalán nem számít ez a példa kirívóan rossznak, sőt.
Mindezek ellenére az osztálytársaim vidámak, hangosak minden nap, és nagyon szórakoztató a társaságuk!
